közben persze lement vagy három lakberendező műsor is.

közben persze lement vagy három lakberendező műsor is. ötletet én onnan még nem valósítottam meg, de szeretem őket nézni, leginkább a műsorvezetők miatt. évek alatt jöttem rá csak, h egy csomó fura dolog van ezek körül a műsorok körül. pl, abban, amiben tie pennington és csapat épít új otthont általában vmi nagyon szerencsétlen, de segítőkész és a közösségért sokat tevő családnak vagy vmi extrém katasztrófát szenvedetteknek, szóval abban a műsorban azt nem szoktam érteni, h a nagyon szegény vagy katasztrófa áldozatául esett családok, akik örülnek, h luk van a seggükön, azok h fogják fenntartani az új kacsalábon forgó kastélyukat? néha kapnak segélyt, mondjuk egy évig nem kell fizetniük az áramért, vagy vízért, de aztán mi lesz, honnan fizetik? mikor addig arra se volt pénzük, h új lábtörlőt vegyenek. ma pl egy komplett rögbi pályát varázsoltak egy kb 8 gyerekes család saras udvarából, amit reflektorokkal világítottak meg, míg ment a felhajtás, de utána mi lesz? az biztos, h a reflketorok fényében nem sok éjszakai rögbi meccset fognak tartani. fura dolgok ezek. meg mikor annyira extrém gyerekszobákat csinálnak, h kizárt, h pár év múlva is még ott akarjon lakni a gyerek. akkor szegény örökre úgy marad a szobájával, vagy hogy? gondolom számít milyen szponzorokat tudnak szerezni és ahhoz mértem készülnek el dolgok, de azért csak kéne gondolni arra is mi lesz velük később és sokáig használható, fenntartható házakat építeni. meg én még arra szoktam gondolni, h úristen, ki fogja ezt a hodályt takarítani, de gondolom ez a legörömtelibb gondjuk, mikor az élhetetlen vityillójuk helyett kapnak egy kastélyt.

aztán a másik amiben a meleg pár dorbézol. ott azt nem értem, h nem minden helyiséget újítanak fel, hanem csak egy párat, általában hármat. mi lesz a lelakott gyerek hálóval és konyhával mondjuk, mikor  a pincéből varázsolnak klubszobát, meg megcsinálják a nappalit és a szülők hálószobáját? ezt sose értem.

meg az ikerpár pasik, akik házakat vetetnek meg a kuncsaftokkal, h majd szépen megcsinálják nekik, csak egy kis bontás kell, meg egy kis felújítás és kész az álomház. hát hol álomház az, mikor beköltözöl egy idegen szutyvadék óljába, ami majd rád omlik és ott is csak pár helyiséget csinálnak meg, pl a konyhát, nappalit, teraszt. és akkor hol alszanak? az előző lakók ótvar szobájában? nem lesz így túl nagy kontraszt a ház többi, felújítatlan részével? úgy szeretném tudni hogy mennek ezek a dolgok.

órák óta ülök és bámulom a nappalit. néha azt veszem észre

órák óta ülök és bámulom a nappalit. néha azt veszem észre, h felállok, és arrébb teszek pár dolgot, majd megint visszaülök és nézek. minden szándék nélkül. és lassacskán rend lett, pedig ezt nem vártam el magamtól egyáltalán. jó, a konyhaasztal tele lommal, meg az előszoba is, de válogatott lomok: üres dobozok anyunak, pár dolog a pincébe, pár a hálóba, némelyek a szemétbe, v épp barátnőknek. szóval fejben rend van, csal majd holnap be kell teljesíteni. nem gondoltam, h lemegyek még a pincébe asztal lábakért, de lementem és így a virágos sarok is rendben van végre. annyira jó lett minden, h holnap elmegyek az ikeába és veszek vmiket, h újdonság is legyen. ne adj isten még fúrni is fogok! ha polcot vennék. stay tuned.

én nem tudom mi történt, de hirtelen megoldódott

én nem tudom mi történt, de hirtelen megoldódott a nappali átrendezés problémakör. egyszerűen tök jó lett! nem vagyok kész, de a fő probléma megoldódott, már csak a kupi kérdést kell rendezni, az meg gyerekjáték a sok gondolkodáshoz képet. meg még rendezgetni való is van, átcsoportosítani innen oda, onnan ide dolgokat, de az is semmiség a nagy gondolkodáshoz képest. hát én úgy megnyugodtam. végül egymásra tettem a két fiókos szekrényt, mert nem volt más megoldás és nagyon jól néz ki és fel is érem és a legfelső fiókba is belelátok simán állva, ülve meg az asztaltól csak hátra fordulok és már nyúlkálhatok is bele. csodálatos, erre igazán nem számítottam. az meg, h a varrógépnek is lett helye! minden elképzelésem felülmúlja. nem kell többet nézegetnem az asztalon! úristen, legjobb! már tiszta felkiáltójel vagyok, annyira örülök. el se hiszem. a kisállat is boldog még mindig, sőt, még jobban, mert további tereptárgyak kerültek a nappali közepére ideiglenesen és azok között cikázik, meg magasugrik, meg tudomisén, ilyen kisállatos vagányságok. közben persze lobog a haja és fél szeme rajtam, h figyelem-e milyen ügyes. már csak egy szuper pasi kell nekünk.

mi ez már, h megint minden átmenet nélkül úgy

mi ez már, h megint minden átmenet nélkül úgy elkezd ömleni az eső, mintha dézsából öntenék? jézusom és még tovább durvul, meg már dörög is. jaj.

most el vagyok szomorodva, mert egyrészt, bár a

most el vagyok szomorodva, mert egyrészt, bár a nagyja kész, ma se lett  kész a nagy lakás átrendezés, pedig dolgoztam rendesen. de ami ennél elkeserítőbb, h nem tetszik, amit eddig alkottam. nem nagyon szokott ilyen lenni, mindig addig variálok, míg elégedett vagyok a végeredménnyel, de vhogy most megakadtam. persze mindig fura átrendezés után a lakás, szokni kell a látványt, de legalább tudni szoktam, h funkció szempontjából jobb. most ezt nem érzem és ráadásul kimaradt két fiókos fém szekrény a nagy rendezkedésből, egyszerűen nincs helyük, pedig nagyon sok dolgot tartok bennük. az átrendezés alapja, h a régi nagy asztalom lecseréltem két kisebbre, amik eddig is megvoltak, egyik a pincében, másik itt, csak máshol. és az új asztal alá nem férnek be a fém szekrények, mert annak is van egy fiókja. és a fiók annak is az oka, h miért az van kívül, nem  a másik asztal. és most nem tudom mi legyen. az egyik szekrénykét már betettem egy állólámpa helyére, de a másikkal mi lesz? tehetném őket egymás tetejére, de annyi erővel akár ki is dobhatnám, egymás tetejére rakva ugyanis nem érem el a felső fiókokat. lehet, h kipakolok a felülre kerülő fiókos szekrényből, de akkor meg mi értelme, ha üres? és lett egy rész, ahol nagyobb tér maradt, a kanapé mögött, de az is minek, semmit se nyertem vele, csak úgy van és zavarja a szemem. de az lenne a legkevesebb, az csak megszokni való. ez a szekrény probléma zavar jobban. mi legyen, mi legyen.

a kisállat bezzeg örül és összevissza cikázik, ugrál, futkos, bujkál, nagy a boldogság. és h minek örül ennyire? kitettem a nappali közepére a fa dobozát (zöldséges rekesz) és ez akkora változatosság, h nem bír magával. régen rendszeresen kitetettem neki, vagy ikeás papírdobozokból építettem ezt-azt, de most egy ideje nem volt kedvem hozzá, meg már nem is hozza úgy lázba, mikor megszokja. kell neki a változatosság, kis aranyos. de leginkább azért aranyos, mert az átalakítás veszélyes része alatt a helyén kellett kuksolnia és egy szót sem szólt, csak nézegetett a polcán hasalva. úgy örülök, h így szereti a helyét. most is berohant épp és nagy huppanással vetődött el bent a szőnyegén. egy aranycsillag, na.

na akik helyében most nem lennék azok azok,

na akik helyében most nem lennék azok azok, akik pont most rohantak egymásba kocsival a sarkon, gondolom vmelyik nem tudta, h itt minden jobbkezes, de még ha ez nem lenne elég nekik, pont a csattanás pillanatában tört ki brutál mód a vihar, ami már magában is félelmetes, nemhogy balesettel összekötve. brrr.

update:
mikor lementem láttam az egyik összetört autót leparkolva, eleje teljesen összetörve. a másik autó nem volt már itt, csak törmelékek. amit furcsálltam,  hogy biztos kihívták a rendőrséget, mert körbe volt rajzolva az autók helye fehér krétával. de minek, mikor teljesen egyértelmű, h a vétkes nem adta meg az elsőbbséget a jobbról  jövőnek? mondjuk lehet, h túl gyorsan jött jobbról a kocsi, mert nagyon nagyot lökött a másikon mind az ütközés hangjából ítélve, mind a rajz alapján. érdekes. sztem ilyenkor mindig az elsőbbséget nem adó a hibás, nem? v olyan gyorsan jött a másik, h nem látta? azt azért nem hiszem, mert tök egyenes az utca és jól belátható.

picit megzavar a tény, h a tegnapi sok cipekedéstől,

picit megzavar a tény, h a tegnapi sok cipekedéstől, pakolástól a vállam nem hogy rosszabb lett, de jobb. legalábbis a hátra fel mozdulat 70%-ban működik, amit egyáltalán nem értek. most random helyeken akad a vállam, tiszta kiszámíthatatlan lett.

nem jártam le ugye a speedfitness bérletem, mert nem

nem jártam le ugye a speedfitness bérletem, mert nem tetszett semmi. már el is felejtettem, mire ma felhívnak (örültem, h eddig nem kerestek, pedig gyökér módon le se mondtam), h elmarad az óra áramszünet miatt, és h látják eddig sem voltam, és ugye tudom, h mivel nem mondtam le az órákat, azok elvesztek. tudom. de ugye nincs semmi baj. nincs. és letettük. tényleg nincs baj, csak hagy feledkezzek meg az egészről, ahogy van.

azt álmodtam, h szexeltem egy nővel. nagyon fura

azt álmodtam, h szexeltem egy nővel. nagyon fura volt, mert szentül hittem, h pasi, annak ellenére, h szemmel láthatóan nő volt. sajnos nagyon sok részletre emlékszem. mit is mondhatnék. aztán elvileg ugyanaz a vki, akivel szexeltem, csak teljesen más külsővel és tényleg pasiként, egyszer csak elém ugrott az andrássy úton, (egymás mellett sétáltunk és elém lépett) letérdelt és vmi olyat mondott, h tudja, h sok bajt okoz (ezen a ponton szívrohamot kaptam és komolyan izgultam, h mit fog mondani: szakít v megkéri a kezem, esetleg bármi más közte?), de meg szeretné kérdezni, h lenne-e kedvem vele megpróbálni a komoly kapcsolatot. és akkor repültem felé, és a nyakába ugrottam, h hát persze és tényleg örültem is, nagyon, nagyon, de ahogy a nagy öröm közepette kicsit megvizsgáltam az érzéseimet, vmiért nem voltam tiszta szívemből boldog. nem egészen tiszta, h miért.

se a nőt, se a pasit soha az életben nem láttam, mármint nem ismerek még csak hasonló kaliberű embert sem. a pasi semmilyen szinten nem tetszett, duci volt, vörös göndör hajú, a feje tetején erőteljes kopaszodással. passz. már álmomban is azon gondolkodtam amúgy, h ki ez egyáltalán és érzésileg egy nagyon régi exem ugrott be róla, aki max a göndör hajban hasonlított, de semmi másban még csak kicsit sem. fura volt az egész. és a nem tiszta szívből jövő boldogság érzés is amiatt volt, h ez az exem ugrott be. hm.

ma is borzasztó későn keltem, mert nem volt semmi,

ma is borzasztó későn keltem, mert nem volt semmi, ami motiválna. aztán eldöntöttem, h átrendezem a lakás egy részét, mert viselhetetlen a kupleráj ott, pedig egyébként igyekszem rendet tartani, de az egy speciális rész és számomra kezelhetetlen. emlékszem hogy örültem anno, mikor olyanra lett átrendezve, amilyen most és akkor nagyon is szuperül megfelelt a funkciójának. de mára átalakultak a szokásaim és a dolgok jellege körülöttem és már régóta nyomaszt a folyamatos rendetlenség. egy ideig volt mentségem rá, aztán már csak keresgéltem a kifogásokat, ma pedig felszámoltam az egészet. sajnos nagyon sokára kezdtem hozzá, érdemben talán este 7 körül és mostanáig pakoltam, de nem lettem kész. hiába keltem későn, mostanra olyan fáradt és álmos vagyok, h nem bírom tovább. kár, mert szeretek ilyesmikkel egy nap alatt végezni és olyan jó másnap az új lakásra ébredni. de érzem, h nem megy. ahogy fáradok, úgy lassulok is, mind fizikailag, mind szellemileg és a nagy szelektálásban, pakolásban minden téren szükségem van magamra. holnap újra semmi kedvem nem lesz felkelni, főleg nem erre az átmeneti állapotra, de majd vhogy csak összeszedődöm. és ha ezek után sem tudom tartani a rendet, akkor nem tudom mit csinálok magammal.

teszteltem a vállam, h most mi is van vele.

teszteltem a vállam, h most mi is van vele. ha akarom, mozog minden felé, kivéve hátra felfelé. arra egyáltalán nem. mikor behajlított könyökkel húzzuk hátra a karunkat. akkor vmi akad benne és fáj, olyan csont a csont ellen módon. masszázson már voltam vele, tornáztatni próbáltam, így kész vagyok orvoshoz menni vele. kért is a nagymamám időpontot vmi öregnénis orvoshoz, de az még 10 nap. most kezdek arra gondolni, h meg kéne próbálnom előbb bejutni vhova. kivéve, ha beutaló kell, mert a körzetihez nem megyek, ha törik, ha szakad. én, a hipohonder, hát már ezt sem csinálom rendesen? kb 6 hete fáj, miből gondoltam, h magától elmúlik? mondjuk még ha mozogna rendesen, adnék neki időt, de ez be van akadva. picsábamár. egy vicc.

az apám szerint (olyan dagadt vagyok, hogy) ali

az apám szerint (olyan dagadt vagyok, hogy) alig látok már ki a szememen. szarul csinálom az életem és kár volt mindent alám rakni (ez mondjuk tény, de hát mindenki a saját kárán tanul és ők tényleg csak a lehető legjobbat akarták), mert a küzdés hiánya miatt is tartok ott, ahol. igaz. kár, h ezt rajtam kerezstül kellett megtapasztalniuk. senkinek se jó ez így, de ez van.

szomorú vagyok, elveszett és ha lehet ezer mérfölddel

szomorú vagyok, elveszett és ha lehet ezer mérfölddel távolabb mindenféle álmomtól, mint eddig. elegem van már a lelki hullámvasútból.

hát, nyilván nem alszom még, és a közelében

hát, nyilván nem alszom még, és a közelében sem vagyok az ágynak. egy tök régi szeretőmmel cseteltem. csetelni is ezer éve nem cseteltem, mert régen annyira függője voltam, h le kellett jönnöm róla és túl jól sikerült. nem mondom, h frenetikus beszélgetés volt, de örültem neki. gondolom most újabb száz évig nem beszélünk. azt mondta írjak még, ha szeretnék. jó, írjon ő.

ma nagyon gyorsan elkezdtem hinni a homeopátiában.

ma nagyon gyorsan elkezdtem hinni a homeopátiában. elegem lett ugyanis a legújabb viszketésből, égő érzésből, mit tudom én miből, meg abból, h  a mostani orvosom is lemondott rólam, és végre valahára elmentem egy helyre, amit több, mint egy éve ajánlottak nekem, a pillanat viszont csak most jött el, h meg is jelenjek ott. tényleg azt fogom szajkózni, h hiszek benne és működnie is kell, különben nem tudom mi lesz. komolyan mondom már csak a rabok faszát nem vetették be nálam gyógymódként, úgyhogy jöhetnek a kis bogyókák és lássunk csodát!

tényleg lehet cím nélkül is élni, meg

tényleg lehet cím nélkül is élni, meg megtartani azt, h én azért szerkesztéskor lássam, h miről is szól az adott bejegyzés, de tulajdonképpen erre a címesdire most mi szükség is van?

beállítottam az órát 7.20-ra és szentül megfogadtam

beállítottam az órát 7.20-ra és szentül megfogadtam, h 8-kor már pilates órán toporgok. na persze. és akkor végül most keltem, 10.40-kor és nem tudom, lehet, h hagynom kéne pár napig, h addig aludjak, amíg jól esik, mert lehet, h erre most vmiért szükségem van. passz, de nagyon fura. most még csak nagyon későn sem feküdtem. na jó, 1-kor. azért holnap is a 8-as pilates a cél. ma megpróbálok éjfélkor már aludni. haha, hogy? na mindegy.

(mi ez a baromság, h mostantól címet kell adni a bejegyzésnek, addig nem menti el? fárasztónak tartom a cím adását.)