tényleg

az utóbbi pár napban szinte alig aludtam. úgy nézek ki, mint akit azonnal kezelni kell mondjuk a szemészeten. a világ szét van csúszva körülöttem, vezetni is alig mertem néha. viszont a lehetőségekhez képest sokat voltam vele. mindig én mentem hozzá. azért is keltem korán, h minél többet lehessünk együtt. a sírós éjjeli találkozótól az átmenetileg megbomlott agyammal tényleg eléggé féltem, mert azt hittem, hogy vmi rossz fog történni. alig bírtam ki, hogy odaérjek, úgy hiányzott már. szerencsére semmi rossz nem történt. nagyon aranyos volt és nagyon jó volt vele lenni, még ha semmi különösebb nem is történt, mint hogy ő dolgozott, közben pedig beszélgettünk, vagy csak úgy üldögéltem mellette. azt, hogy szerelmes vagyok a munkásnadrágjába (is), csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, meg mert nekem ez a "perverzióm".

ma úgy volt, hogy más dolgom van, de az egyik más dolgom helyett végül hozzá mentem. nehezen viselem, h a héten nem tudott jönni hozzám, így ha van rá lehetőség, és rajtam múlik, vele vagyok. holnap is ezt tehetném, ha az időjárás közbe nem szólt volna. nagyon sajnálom előre is, mert így viselhetőbb lett volna ez a hét.