tényleg

miután ma már nem győztem tovább ejteni az állam, hogy ez az egész hogy történhet, késő délután felhívott. annyira meglepődtem, hogy. és igen, úgy kezdte, h miújság. nem mondom, h kicsattanó hangulatban fecserésztem vele, de vhogy elbeszélgettünk. fél mondat erejéig szóba került a tegnapi fura nap is, ami tele volt ígéretekkel, csak beteljesedésekkel nem. hirtelen sztem nem is tudta miről beszélek és azzal ütötte el, h majd megbeszéljük. hát haha. komolyan már. elvileg holnap találkozunk. ha nem kezd bele önállóan a mondandójába, én nem tudom mit csinálok. megemlítette közös uticélunkat is, amire csak azt bírtam mondani, hogy majd megbeszéljük. igen, már én is így. de mi mást mondhatnék, ha a legrosszabbkor nyögi be. mit? és képes visszakérdezni, h akkor már nincs is kedvem menni? uramisten.

este nagyon későn küldött egy sms-t, miszerint sokat gondol rám és hiányzom neki. soha nem ír éjjel sms-t. főleg nem ilyet. nem tudtam mit válaszolni rá.