tényleg

szombaton egész nap együtt voltunk. először dolgozott, aztán mentünk a fiáért. életemben először mentem be hozzájuk. az anyukája nem volt otthon. még jó, ugyanis biztos (mármint remélem, h igen) lesült volna a képéről a bőr, amilyen kupleráj volt a lakásban. ruhák mindenfelé. én ilyet még nem láttam. nyolc szárító tele, plusz mindenféle asztalok, szekrények, ülőgarnitúrák tömve összehajtott, de látszólag soha el nem pakolt ruhákkal. és akkor még csak be se mentem, hanem megálltam az ajtóban. a macskájuk meg be volt zárva egy wc-be olyan büdös macskahúgy szagba, hogy kifordult a belem. brrr. ez után a sokk után moziba mentünk. még mozi előtt megvetettem vele az anyáknapi könyveket az anyukájának, amit nem elég, hogy egyet fizet kettőt kap akcióban adtak, de járt még hozzá plusz egy ajándék könyv. szóval szava se lehetett. a mozi felejthető volt, nekem annyi tetszett benne, h velük lehettem. és bár ők aztán szerettek volna még vásárolni, de nekem sietnem kellett, így elvittem őket az ő szüleihez, akikkel pont egy időben értünk oda, így látványosan leeshetett az álluk, hogy még szomabton is én furikázom a fiukat, sőt, az unokájukat is. kíváncsi vagyok nagyon mit gondolnak, nem lehetnek annyira naívak, h meg se fordul a fejükben, h itt van vmi, de ezt valószínű sose tudom meg. erről őt kérdezgetni nem akarom. annyit tudtam meg, h anyukája nagyon örült a könyveknek és puszil . persze a gyanakvó énem azt mondja, h ezt csak ő tette hozzá, de mindegy.